Arttérben a bükki borokról

A bükki borvidék felélesztésének lehetséges útjait vázolták arttérben borászok és borkedvelők az évad első beszélgetésén. A szőlőművelésről a bükk lejtőin és völgyeiben már a 14. század elejéről vannak írásos feljegyzések Miskolc borszabadalmát pedig 1503-ban II. Ulászló erősítette meg. A 18. században az Avason hatalmas pincerendszer alakult ki, ahol híres bort érleltek és a miskolci bornak országhatárokon kívül is híre volt. A 19-20. században főként pezsgő alapborok készültek itt. A filoxéra járvány a szőlőt kipusztította, a bortermelés jobbára megszűnt. A hagyományok felélesztését azonban fiatal borászok zászlajukra tűzték, bortársaságok gondolkodnak annak mikéntjéről. Arttérben a Lézerpont Látványtárban, az egykori Tokaj borozóban e vélemények kapcsán alakult vita.

Különleges, jó minőségű bükki borok megalkotására szánta el magát Sándor Zsolt, aki vallja, hogy a Miskolcra érkező turistának helyi bort kell kínálni. A város nevezetességei mellett a gasztronómia, borkultúra is része történelmünknek – a lokálpatrióta borász ezt szem előtt tartva építi vállalkozását is, mely egyre ismertebb országosan. Bár sok munkával, apró lépésekkel halad a cél felé, a bükki borok kultuszát építi és ennek fogásait érzékeltette arttérben is.
Berta Béla a Miskolczi Pincék Asztaltársasága elnöke a bortermelés és fogyasztás statisztikai adatait sorolta, majd praktikusan vitaindító felvetést tett arról, miként lehetne a bükki borvidéket Tokaj-hegyaljával együtt menedzselni. Az elképzelés nem talált támogatókra a térben, a borászok mellett Rózsa Edit pincetulajdonos több felvetéssel is megkérdőjelezte ennek létjogosultságát. Még akkor is, ha a feladat nehéz, hisz – ahogy az Avasi Cellárium képviseletében Némedi Varga Zoltán szemelvényéből kiderült – a bükki borokról nem volt valami jó véleménye elődeinknek. Savasnak, savanyúnak, amolyan „guggolós” bornak tartották. Népszerűsíteni így igazi kihívás lehetett egykor és ma is. A görömbölyi Dimenzó borászat tulajdonosa, Kovács András arról beszélt, hogy a jó bor születik és annak fogyasztása milyen tradíciók mentén érzékelhető. Szladics István a Gasztronómiáért Érdemrend kitüntetettje pedig a borfogyasztás hagyományait és szakralitását hangsúlyozta, majd arról beszélt miként választ bort. Az ínyenc, aki rendre ételversenyek zsűrijében értékel, ahhoz a lokálpatrióta gondolathoz kanyarodott vissza, amely szerint a közösségi létnek a kapcsolatoknak van ereje, így az általa személyesen is ismert helyi termelők kiváló minőségű nedűit issza. Csíkász Gábor, az MNVH megyei referense az országos vidékfejlesztési koncepció mentén kínált megoldásokat és arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes mindig a különleges megoldásokra koncentrálni, a kuriózumokat hangsúlyozni. Idegenforgalmi szempontokat érzékeltett a Miskolc bolt vezetője Blaskó Krisztián, aki annak a törekvésnek adott hangot, hogy a belváros szívében helyi termékekhez mindig hozzá lehessen jutni, akkor is, ha például épp palackozott jó minőségű helyi borok nehezen hozzáférhetők és árusíthatók még. Az Avasi Borút Egyesület, a Miskolci Borklub Egyesület, a már jelzett Miskolczi Pincék Asztaltársasága képviselői voltak jelen tehát a beszélgetésen, mely végkicsengése szerint a bükki borvidék felvirágoztatása a közösség erejében rejlik - a megoldás a témában érdekelt fórumok, csoportok, szakmai körök és fogyasztók célorientált összefogása lenne, melyek megoldást kínálhatnak a helyi borkultúra felélesztésére.
A program helyi termékek ízlelésével zárult és kötetlen beszélgetéssel a terített asztal mellett. Kiváló sajtokat kóstoltatott a Szimbiózis Alapítvány, Rácz Miklós kecskesajt készítő, nemes nedűt kínált a Dimenzió Borászat és Sándor Zsolt. A Bakery pékség pogácsával és sós süteménnyel készült.
Arttérben valamennyi témához kulturális ínyencségek is kapcsolódnak – így helytörténeti áttekintést nyújtott Dr. Lovász Emese régész, madocsai üveges táncot mutatott be a Szinvavölgyi Táncműhely párosa Kurunczi Ágnes és Pass Krisztián, bordalokat énekelt Bognár Lili Janka és szőlőről, borról Ötvös Éva előadóművész és Dr. Hortai Rita gyermekgyógyász. A közönséget megénekeltette Romhányiné Papp Mária a Miskolci Nemzeti Színház korrepetítora, akit Romhányi Róbert kísért zongorán. Végtelen szőlős ihlette Vihula Mihajlo gitárművész darabját – az ukrán származású előadó nagy átéléssel előadott játékát hatalmas tapssal díjazta a közönség.