Bazinga!

Azt mondja Sheldon: "Különben is mindig tudhatjátok mikor viccelek, mert utána mondom, hogy Bazinga! " Sheldon az idegesítő és egyben roppant mókás főszereplő a The Big Bang Theory, alias Agymenők című Comedy Central-on futó sitcomban. A sorozat a kedvencemmé lett, talán kicsit nagy a kontraszt így, hiszen az előző kedvencem a Walking Dead volt. Ma meg is fogom kapni az első Bazingás pólómat Zsófitól! Ajiba. De nézzük csak meg Sheldon és az átlagember (magam is az volnék) közötti hasonlóságot. Mármint kommunikációs szempontból. ... öööö ... nincs. Nincs hasonlóság, mert biztosan erre is törekedtek a készítők. A különcsége abból is fakad, hogy választékosan beszél, már-már irodalmian. Jelentem, értem minden szavát! (Kivéve, mikor a fizika speciális területeiben mélyed el) Azonban meglehetősen nehezemre esne hasonló szófűzérekben megnyilvánulni egy reálos csemegepult előtt, esetleg az okmányirodában. És a havert is jobb egy szóval lehülyézni, mint körbeírni több mondattal, hogy mely szarvasmarha melyik része is ő. Tudom, sokan azt gondolják kár, hogy a míves beszéd már kikopott a napi nyelvhasználatunkból, személy szerint én nem bánom. Szeretem az egyszerűsített szavakat, pöl a satöbbit. Szeretem a Szasz köszönést, a Pot kívánok-ot, a haggyámá-t, a mér?-t, mert szerintem azért változtatunk a szavakon mert egyszerűbb, viccesebb, kényelmesebb így a beszéd és én az egyszerűség, kényelem és humor híve vagyok. Jó tudom, illik és kell tudni az eredeti szavakat is. Picasso is tudott rendes vázát rajzolni, mielőtt kriksz-krakszokat nyomott a vászonra.

A humor is valami hasonló lehet. Bazinga! Éppen, hogy nem. A humorérzék belülről jön, nem kell ismerni és érteni az angol feketehumortól a magyar bugyipoénokig mindent, csak azért, hogy kiválaszthassuk mely poénokon fogunk röhögni ezentúl. Jómagam a falnak megyek a tipikusan magyar, félreértéseken alapuló bohózatoktól, de ez nem azt jelenti, hogy ne érteném. Személyiséget tükrözhet a humorérzék, pl. a L'art pour l'art társulat egy jó mérce számomra. Lehet őket utálni, csak előbb fejtsük meg miért. Ha a Besenyő család kiforgatott, szándékosan félreértett, esetleg túlagyalt tév-mondatait hallgatom, az engem mindig felvidít. Számomra vicces, ahogy a nagyon egyszerű embert karikírozzák. Sokan nem szeretik, talán nem is értik. Esetleg nem veszik észre a karikírozást. Lehet, nekem se lenne vicces, ha a saját mondataimat hallanám vissza a tvben, maskarában, nevető közönséggel a háttérben. Azért persze szögezzük le, hogy nem csak az "egyszerű" ember nem szereti a Besenyő-családot, de példának jó volt. Sheldon sem szeretné ezt a humort, pedig két doktorija is van, választékosan beszél és biztosan értené a lényegét.

Számomra Sheldon már attól vicces, hogy mennyire nem vicces. Érzelmi téren egyszerű, mint a raklap, humora semmi, tűrőképessége nulla, zakkant, kényszeres, akarnok. A környezete agyára megy (szeretném hinni, hogy ezért a magyar cím: Agymenők), technikailag mindenki szánja, de mégsem küldik el a francba soha. Vagy csak ritkán. Elképzelni sem tudom, itt Miskolcon van-e olyan közösség, ahol megélne. Agyonvernék hét perc alatt bárhol. Én öt alatt, Zsófi kettőt bírna. Pedig vicces, mert állandóan röhögünk rajta. Lehet mégis kipróbálnám lakótársként egy hétre? ... Bazinga!