Valentin

Valentin Nap van. Nekünk, magyaroknak, Bálint-nap, vagyis a szerelmesek ünnepe. A legnagyobb közösségi oldalt már napokkal ezelőtt, valósággal elárasztották, az angol és magyar feliratú lufikról, bögrékről és mindenféle ajándéktárgyakról készült fotók képei. Ha tehát valaki szereti ezt a napot, annak is teljesen elvegyék a kedvét a giccses, csicsás, gejl képekkel. Tipikus szerelmes idézetekkel melyeknek szinte semmi közük sincs sem a magyar, sem a világirodalom szép, szívhez szóló költeményeihez. És most nem a rosszindulat vagy az irigység beszél belőlem. Mint ahogy azt sok szinglire rásütik. Egyáltalán nem így van. Mert mi nők szerelmesek tudunk lenni egy táskába is, egy gyönyörű ruhába, egy páratlan nyakláncba vagy cipőbe is. Nem kell hozzá férfi sem, csak az érzés a fontos. És érzést bármi kiválthat, egy jó nap, vagy akár egy munkahelyi dicséret is. Persze tudom én, hogy ez nem ugyanaz, de mi nők mindenbe bele tudjuk érezni a dolgot, ha kell, ha nem!

Ez a nap elsősorban a fiatalok ünnepe, akik még hisznek az örök szerelemben. És rájuk építenek a kereskedők is a nem túl eredeti ajándéktárggyal. Ez a nap csak a kereskedőknek nagy üzlet. Hiszen ilyenkor szerelmünket vagy szeretetünket tárgyiasult formában is kifejezzük, egy bonbonnal vagy egy szál virágg, esetleg egy különleges utazással. A lehetőségeinknek csak a képzeletünk és a pénztárcánk szabhat határt. Pedig egy kedves szó, egy kettesben töltött, lopott óra sokkal többet ér, különösen az idő előrehaladtával. Szóval én valójában kedvelem ezt a napot eredeti jelentésével. Teljen mindenkinek kedves szerint!