Szabadság. Szerelem.

E két szó nekem, a valamihez, valakihez  tartozást jelenti. Kötődni Magyarországhoz, a  Magyar Nemzethez és kötődni személyesen valakihez, ami szerintem az ember életében a legfontosabb. Ezért a két „sors” összefonódik, az egyén és a haza „sorsa”. Egy ember élete nem gyökértelen. De ez felelősséggel is jár, mert mindent, amit teszünk és mondunk, nem csak magunkért tesszük. Ezért minden magyar embernek hatalmas feladata, hogy hozzájáruljon ennek a képnek kialakításához. Nagy felelősség hárul ezért azokra is, akik hosszabb-rövidebb időre, külföldre mennek. Róluk ítélik meg hazánkat. Érdekes dolog, hogy ebbe fiatalon bele sem gondolunk, ezen a napon kokárdát tűzünk és mert kötelező, részt veszünk az iskolai ünnepségeken. Egy ötös reményében még talán egy verset is elmondunk. De azt gondolom, ehhez is,- mint sok más dologhoz -, érettség kell. Hogy az ember elgondolkodjon saját történelmén és elkezdjen tiszteletet érezni azok iránt, akik cselekedeteikkel is hozzájárultak a sorsunk  alakulásához.