Dr.Gugli
Ismeretségünk nem újkeletű. Akkor találkoztam vele először, amikor első gyermekemet vártam. Számtalan új érzés, a testem változása és egy megmagyarázhatatlan aggodalom miatt bukkantam rá. Megnyugtatott, hogy tudja a választ mindenre, sőt még attól is többre…
Aztán valami megváltozott. Az elmélyült barátság egyre ijesztőbbé vált. Már nem csak arra válaszolt, amit kérdeztem. Az információáradat szinte megrohamozott és bár kiképeztek lényeglátásból, soha olyan bizonytalan nem voltam, mint akkor. Évek kellettek ahhoz, hogy újra tudomást vegyek róla és helyén kezeljem. Vajon mi teszi függővé az embert, mi a folyamat, amitől az ember szinte azonnal megoldást lát abban, hogy egy rövid csíkba beírja a problémáját? Teszteljék le bátran, lehet egészen agyafúrt is és hipp-hopp azonnal ott lesz a válasz. Nem az egyetlen tuti, de ettől csak még izgalmasabb. Egy rejtvény, egy játék, teli feszültséggel! Melyik az enyém, melyik illik rám? Egy pszichológus kapásból tudja a választ. De én is tudnám ám (legalábbis is ezt hinném), ha a bevált módszert most ismét bevetettem volna. Készen kapott tudományos és kevésbé tudományos válaszok sora díszelegne most előttem. De ezúttal erős vagyok és most magamra hallgatok!
Az információéhségemre gondolnék első körben. Mindig is tudni akartam mindent. Az internet nekem a világ legnagyobb csodája. Rengeteget használtam mindig is. Bármilyen riportra készültem, bármilyen témával foglalkoztam, pillanatok alatt kiderítettem mindent az interneten. 20 éves voltam, kezdő újságíró, amikor még csak egyetlen gép volt a szerkesztőségben és csak kevesen használtuk. Utána aztán lett még egy, de még akkor is voltak üres járatok így én szívesen időztem előtte. A hazamenetel egyre későbbre nyúlt és a hiányérzetem is csak fokozódott. Az első számítógépemet 24 évesen a diplomamunkám miatt vettem meg és persze azonnal elő is fizettünk a netre. Naná, akkor már függő voltam.
Később nemcsak igény, de elvárás lett, hogy mindenki tudjon mindent. Tökéletes alany voltam ehhez. Én nem az egy területen elmélyülő típus vagyok, engem képes lázba hozni bármi. Ideig-óráig elhatalmasodik rajtam, aztán eltűnik. Kérdezzenek bármiről! Egy versről, a muskátli gondozásáról, a kéztőgyulladásról, az ulti szabályairól. Tudom ám a választ! Sajnos. Miért?
Mert nagyon könnyű ebben az információdzsungelben elkalandozni és utána jól eltévedni. Mert van amikor igazán fontos dolgok kavarognak a fejünkben és a módszeren nem változtatunk. Amikor nem csak a sütit tudjuk elrontani egy fals recepttel, hanem komoly kalamajkát csinálunk a fejükben. Néha hagyjuk magunkat meggyőzni néhány szóval, higgyük el, hogy az orvos igazat mond és a párkapcsolati problémáinkat sem biztos, hogy egy pontokba felsorolt bugyuta cikk oldja meg. Szóval a lényeget látni, azt gondolom ez lehet a megoldás kedves Gugli páciensek!
Üdvözlettel: Egy (majdnem)gyógyult netfüggő