Tanulható-e a szép beszéd?

„Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.”  Móricz Zsigmond

Neked könnyű, te tudsz beszélni! Gyerekkorom óta gyakran hallott mondat ez. Nyilvánvalóan készség, ha valaki könnyedén magába szippantja a szavakat és az arra alkalmas beszélgetések során elő is tudja szedni a tarsolyából. Mindezt persze könnyedén, odaillő módon, a meggyőzés erejével. De ez a készség fejleszthető? Vajon sokat kell olvasni hozzá? A magyar szavak kézi szótárát lapozgatni? Előre legyártott, jól csengő mondatokat begyakorolni?

 Egy kicsit mindegyiket kipróbáltam. Még tükör előtt is beszéltem. Kíváncsi voltam, mennyire tudom megkavarni magam, ha folyamatosan beszélek és saját gesztusaimat, grimaszaimat látom viszont. Nem könnyű, próbálják csak ki nyugodtan! Én hiszem, hogy van recept. Lehet szebben és bátrabban beszélni.  Mert a szavaknak igenis van ereje, csak fel kell fedezni őket és mint egy puzzle-t összeilleszteni. Ezt már gyerekkoromban is éreztem. Tudni még nem tudhattam, hiszen senki nem rakott elém ilyen könyvet. De azt mindig érzékeltem, hogy figyelnek rám, ha beszélek.  Egy hallgatag embernek valóban sokkal nehezebb dolga van. De vajon ő miért hallgat? Nincs gondolata? Nem meri mások előtt vállalni? Nem tudja kifejezni magát? Talán nem jó most ezt olvasni, de meggyőződésem, hogy a kellő magabiztosság hiányzik. Valahol, valamikor elhitették vele, rosszabb esetben saját magával tette ezt, hogy jobb kimaradni a társalgásokból, mert abból baj nem lehet. Természetesen nem a csendes figyelő típusok maréknyi csoportjára gondolok, hanem azokra, akik mindig küzdenek önmagukkal, hogy megszólaljanak. Rengeteg felgyülemlett feszültséggel teli beszélgetések résztvevői, akik inkább hazaviszik a gondolataikat és meggyőző érveiket, minthogy vitába bocsátkozzanak. Persze megszokható állapot, de egy kis gyakorlással hiszem, hogy komoly életminőség változás érhető el.

Ismertem egy lányt, aki minden szabadidejében humoristák előadásait hallgatta. Lejegyzetelte és megtanulta a neki tetsző kifejezéseket, poénokat. Egy kicsit talán túlzásnak tűnik, nem? Mi mindig úgy gondoltuk, hogy ez egy készség. Egyszerűen ő ilyen. Nem volt egyszerűen ilyen. Rengeteg munka volt benne, mert neki ez fontos volt. Nem kell mondani, a társaság közepe volt. Tényleg jó volt hallgatni és bár meglepődtem, mikor elárulta a titkát, de rögtön az jutott az eszembe, hogy ez vajon nekem is menne? Ekkor vetettem be a tükör módszert…

Kommunikációs tréningeken az ember azoktól tanul, akik ismerik a technikákat. Ezek  elsajátításával megtanulható, hogyan reagáljunk egy-egy vitás helyzetre, szavakkal, hogyan vigyük előrébb a társalgást. De ami szerintem a legfontosabb először magunkkal beszélgessünk el és ezt a vitát igyekezzünk nem elkerülni!