Új esély

Kaptam az Élettől egy nagy pofont. Kaptam az Élettől egy nagy pofont, újra! Amikor azt hittem már vége a megpróbáltatásoknak, akkor hidegzuhanyként ért a hír, hogy mégsem. A saját hibámból, még  halogatom a teljes gyógyulást nyolc héttel, ráadásul egy gipszel a kezemen. Néhány napig nagyon sajnáltam magam és teljesen a padlóra küldött a hír, de aztán el kezdett foglalkoztatni a dolog és gondolkodásra ösztönzött. Ez nem lehet véletlen. Valamit még meg kell tanulnom. De vajon mit? Valamit nem csináltam jól! Ekkor jött a felismerés, hogy türelmet. Végig, nagyon türelmetlen voltam és mindig siettetni akartam mindent. Ahelyett, hogy kivártam volna a megfelelő időt. Hiszen mindennek megvan a maga ideje. De én nem voltam elég türelmes. Ezért ezt még tanulnom kell. Midig azt mondogattam, hogy nem vagyok képes egyedül semmire, hát most megkaptam. Most tényleg nem! Még a legegyszerűbb dogokhoz is segítségre van szükségem pl: öltözködéshez, mosakodáshoz. Ezt feldolgozni nagyon nehéz, de… De örülnöm kell, hogy élek. A dolgokat egy másik szemszögből is meg kell vizsgálnom. A dolgok, nem csak fehérek és feketék. Néha szürkék is, de annak oka van. És miattunk szürkék, a mi érdekünkben. Ezt nagyon nehéz átlátni, de kell! Muszáj, mert ha nem, akkor örökre boldogtalanok leszünk és soha semminek nem tudunk majd örülni. Én ma úgy gondolom, szerencsés vagyok, mert kaptam egy második esélyt. Nem mindenki ilyen szerencsés. Kaptam egy második lehetőséget, hogy kijavítsam a hibáim. Örülnöm kéne, nem padig szomorkodnom. És igen, ha nem értékeltem és sietettem a dolgokat, akkor az Élet figyelmeztetésére, most hallgatnom kell. Megtanultam a leckét és visszaveszek a tempóból. Értettem!!!