Virágnyelven - kommunikáció szavak nélkül
„Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.” (Márai Sándor)
Elveszítettem valakit. Már nincs többé. Imádtam vele beszélgetni, így ez is nagyon hiányzik. Estékig tudtunk akár főzés közben csevegni. Hajnalokig tartott nálunk egy téma. Vannak barátaim, de az nem olyan. Vannak az életemben bizonyos témák, amikről csak bizonyos emberekkel tudok jókat beszélgetni. Másokkal nem megy. Sokat gondolkodtam, hogy lehet ezt áthidalni. Aztán egy délután kitaláltam. Választottam egy virágot, amit mindig tőle kaptam, a vörös rózsát. Akárhányszor kimegyek a temetőbe, mindig viszek neki, ő pedig tudni fogja, hogy ott jártam és gondolok rá. Ez lesz a mi jelünk, a kettőnké, a mi közös nyelvünk. Egy nyelv, mit csak ketten beszélünk és értünk…
Írhatnék, arról, hogy a rózsa mit szimbolizál, de nem teszem, mert ezt mindenki tudja. Maga a virág gyönyörű és nemes, de a szára tele van tüskével… Azt hiszem ezt nem csak vele fogom ezentúl így csinálni... Másik apróság. A fürdőszobában, a gázkonvektorra (egy női magazinban talált hűtőmágnes-betűkből) raktunk egymásnak üzeneteket. Még ma is ezt teszem. De elolvasni nem fogja senki… Még nem tudtam leszedni vagy eldobni. Úgy teszek, mintha lenne értelme. Hiszem, hogy van. Ez volt a mi közös nyelvünk, titkunk, kettőnk üzenőfala, amit én még mindig használok…
„Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság.” (Márai Sándor)