Tegezzelek vagy magázzam?

Sok idő eltelt, míg kórházban voltam és a munkahelyemen nem. Régebben a nap nagy részét ott töltöttem. Tisztázottak voltak a viszonyok, ki a főnök, ki a beosztott, ki kinek van alárendelve. Azóta sok minden változott. Beosztottakból vezetők lettek és fordítva. A régi hangnem, amiben eddig beszélgettünk már, idejét múlt. Sőt a megszólítás is. És jöttek új emberek, akikkel kapcsolatban, csak a többiek viselkedése irányadó számomra. Ha ők tegezik, akkor én is, és ha ők magázzák, akkor én is. És nem csak én vagyok ilyen bizonytalan másokkal, hanem akik nem ismernek, csak a nevemet hallották eddig, ők is ilyen bizonytalanok velem kapcsolatban. Van erre valamiféle szabály? Tudom, hogy az etikett és a protokoll azt diktálja, hogy első látásra mindenkit magázni kell, míg a megfelelő fél fel nem ajánlja az ellenkezőjét. Ráadásul számomra a magázódás a másik fél nagyfokú tiszteletét jelenti. De az élet sokszor átírja a protokollt. Egy helyen dolgozók tegeződnek egymással. Na, de egy  munkahelyen, ahol nem divat a tegeződés? Ott mi a szokás? Valami felülírhatja a protokollt? Ez olyan mintha azt mondanánk, hogy jobban tetszik a gólya szó, pontos j-vel írva. De a magyar helyesírás szerint pedig ly-vel kell írni. Tudom, hogy a dolog ennél sokkal bonyolultabb, de ebből a szemszögből is meg kell vizsgálni. És a megszólítást sokszor nem haraphatjuk el vagy hadarhatjuk el, mert a téged vagy önt kifejezéseket nehezen lehet elkerülni. Napi probléma ez. Legegyszerűbb arra fogni az egészet, hogy egy baleset során sérült a memóriám. Érdekes módon, akivel minden nap kapcsolatom volt, tudom hogy szólítsam meg.  A megoldás az lehetne, hogy első találkozáskor tisztázzuk ezt. De valamiért mégsem tesszük?!