mindenféle gondolatok

Kiss Alicia: Tanulható-e a szép beszéd? című blogbejegyzése elgondolkodtatott.  Számomra ugyanis nem az a kérdés, hogy a szép beszéd tanulható-e, hanem egyáltalán a beszéd tanulható-e? Elsőre én is határozott igennel válaszolnék és még csak a kérdést sem érteném, de! Gyerekkorban teljesen egyértelmű, hogy az ember magába szívja anyanyelvét, népe szóhasználatát, környezete szófordulatait. Ezzel együtt pedig megtanulja a nyelvtant és a helyes beszéd szabályait. De mi a helyzet később? Például egy trauma, vagy egy baleset után, ha épp a beszédközpont sérül!? Akkor mi a teendő?

„Minél tovább hallgat az ember, annál nehezebben nyílik meg a szája.”  Móricz Zsigmond

Neked könnyű, te tudsz beszélni! Gyerekkorom óta gyakran hallott mondat ez. Nyilvánvalóan készség, ha valaki könnyedén magába szippantja a szavakat és az arra alkalmas beszélgetések során elő is tudja szedni a tarsolyából. Mindezt persze könnyedén, odaillő módon, a meggyőzés erejével. De ez a készség fejleszthető? Vajon sokat kell olvasni hozzá? A magyar szavak kézi szótárát lapozgatni? Előre legyártott, jól csengő mondatokat begyakorolni?