Blogok

szo-szo...

Más szemmel látom már az emberi beszédet. Másképp  a társalgást. Az egyetemen egykor megtanultam a különböző meghatározásokat, definíciókat a kommunikációról, a beszédről és a magyar nyelvről. Olyan távolinak és megfoghatatlannak, személytelennek tűnt. Csak tananyag volt. De változnak az idők.  Akkor érzi az ember a dolgok igazi értékét, ha nélkülöznie kell. Szépen beszélni a legegyszerűbb dolog. Ezt gondolják sokan. Az emberek csak hanyagságból, időtakarékosság miatt nem figyelnek és elharapják a szavak végét, vagy összemosnak egy-egy szókapcsolatot, vagy egyszerűen csak hadarnak. Luxus!

Figyelem! Figyelem!

A kommunikációnak egy rendkívül lényeges eleme a figyelem. Ritkán érzi jól magát az ember egy olyan beszélgetésben, amelyben a másik fél nem figyel ránk. Nyilván mindannyian ismerünk olyanokat, akik csak gesztusértékkel tesznek fel kérdéseket, a választ pedig már aligha hallják meg. Egyúttal ők azok, aki önmagukról viszont végeláthatatlanul szeretnek mesélni. Mennyire ellenszenves, nem?  Jól kérdezni annyi, mint sokat tudni – tarja a mondás.  Márpedig, ha kérdeznek, az ember válaszol is.

Új esély

Kaptam az Élettől egy nagy pofont. Kaptam az Élettől egy nagy pofont, újra! Amikor azt hittem már vége a megpróbáltatásoknak, akkor hidegzuhanyként ért a hír, hogy mégsem. A saját hibámból, még  halogatom a teljes gyógyulást nyolc héttel, ráadásul egy gipszel a kezemen. Néhány napig nagyon sajnáltam magam és teljesen a padlóra küldött a hír, de aztán el kezdett foglalkoztatni a dolog és gondolkodásra ösztönzött. Ez nem lehet véletlen. Valamit még meg kell tanulnom. De vajon mit? Valamit nem csináltam jól! Ekkor jött a felismerés, hogy türelmet.

polEtika

Bőven túl vagyok már a tizenötödik munkahelyemen. Addig számoltam, aztán elvesztettem a fonalat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem semmi nem jó, csak azt, hogy pályakezdőként az összes hülyeséget elkövettem amit csak lehet, ugyanis az első tizenegynéhány melóm a zsenge tizennyolc-huszonkettő éveimre datálódik. Azt hiszem, csak harangot nem öntöttem ezen időszak alatt. Aztán megtaláltam az igazit. Mármint a szakmát, amit szívesen tanultam, gyűrtem, csináltam, sirattam.

Szavak nélkül...

Az elmúlt alkalmakkor azt fogalmaztuk meg, miként használjuk a szavakat.  Tudunk-e a szavak által érdekesebbé, színesebbé, magabiztosabbá válni. Az őszinte szavak után vágyódunk, de honnan tudjuk, hogy az a szeretlek, vagy az a bocsánat, valóban az, ami. Az ember nem csak szavakkal kommunikál.  A nyelvi jeleken kívül használjuk például a kezünket. Gondoljunk csak arra, hogyan telefonálunk, hiába nem lát a másik. Nekem kimondottan problémát okozna, ha beszélgetés közben lekötöznék a kezemet, ahogy nehezen leszek úrrá a mimikámon is.

Ne lopj!

Ne lopj! –  ez a tízparancsolat egyik tételmondata. És ha ez így van, márpedig így, akkor be kell tartani. De mi van, ha az ember nem szándékosan követ el bűnt?! Nem szándékosan veszi el mások tulajdonát?! Ez a kérdés akkor jutott eszembe, amikor édesapám hazaérkezve valahonnan tele tömött zsebbel ér be az ajtón, tele a zsebe „zsákmánnyal”. A magyar nyelv legkülönfélébb szókapcsolatait alkotja meg, a legkülönbözőbb stílusban és ez fel sem tűnik neki. De abban biztos vagyok, hogy nincs egyedül.

Bazinga!

Azt mondja Sheldon: "Különben is mindig tudhatjátok mikor viccelek, mert utána mondom, hogy Bazinga! " Sheldon az idegesítő és egyben roppant mókás főszereplő a The Big Bang Theory, alias Agymenők című Comedy Central-on futó sitcomban. A sorozat a kedvencemmé lett, talán kicsit nagy a kontraszt így, hiszen az előző kedvencem a Walking Dead volt. Ma meg is fogom kapni az első Bazingás pólómat Zsófitól! Ajiba. De nézzük csak meg Sheldon és az átlagember (magam is az volnék) közötti hasonlóságot. Mármint kommunikációs szempontból. ... öööö ... nincs.

Tegezzelek vagy magázzam?

Sok idő eltelt, míg kórházban voltam és a munkahelyemen nem. Régebben a nap nagy részét ott töltöttem. Tisztázottak voltak a viszonyok, ki a főnök, ki a beosztott, ki kinek van alárendelve. Azóta sok minden változott. Beosztottakból vezetők lettek és fordítva. A régi hangnem, amiben eddig beszélgettünk már, idejét múlt. Sőt a megszólítás is. És jöttek új emberek, akikkel kapcsolatban, csak a többiek viselkedése irányadó számomra. Ha ők tegezik, akkor én is, és ha ők magázzák, akkor én is.

Mégis egy nyelvet beszélnénk?

Úgy általában véve szeretem az embereket figyelni, szeretek ismerkedni, beszélgetni. Érdekesnek találom őket, legyenek bármilyenek. Kimondottan élvezem, ha nem azonos gondolkodású, származású, identitású emberrel társalgok. Ennek dacára komoly kihívást jelentett néhány évvel ezelőtti nyaralásunk. Egy horvát kempingben volt szállásunk. Aki aludt már egymás mellé elhelyezett lakókocsiban, annak nem kell részletezni, nagyon fura élmény, amikor hallod egy család reggeli szokásait, vagy egy népes társaság önfeledt szórakozását, vagy éppen a horkoló sátrakat.

Oldalak